"Csak úgy" írások

Csak beszélgetünk ...

-Tudod, az a baj, hogy teljesen egyedül vagyunk. Csak ti és mi.

Az előtte ülő figyelmesen a szemébe nézett, tekintete nyugodt volt, de megcsillant benne valami hideg fény.

-Annyi bolygó és nap és galaxis,-folytatta- és mégis....tök egyedül keringünk itt a semmi közepén.  Mi vagyunk a legértékesebbek az űrben, az élet a legcsodálatosabb és legritkább valami , ami....

-Bla-bla-bla - vágott közbe. - azt hiszem így mondják ezt nálatok, ha valami unalmas és hatásvadász.- tekintetében a hideg fény szétterjedt és belehasított a szemben ülő professzor Hanakiba.

- Hogy érted ezt? -kérdezte a professzor.

- Hát ti ezt tényleg nem értitek? Több ezer éves evolúció, technikai fejlődés és megannyi kutatás után sem szűrtétek le a megfelelő konzekvenciákat ? - hosszú karját kinyújtotta és belemártotta az asztalon lévő vizespohárba. - Itt van az orrotok előtt. -emelte fel három ujját- ebben a vízcseppben az ujjaimon csak úgy nyüzsög az élet. Ha kiviszem az űrbe ott is ugyanez történik.

- Szerinted tehát nem ritka az élet?

- Méghogy ritka? Egy invázió, egy elpusztíthatatlan , agresszív, mindent átalakító matéria. Ha tudnád mennyi élet van rajtunk kívül.-hajtotta le keserűen a fejét s a szalagszerű lebernyegek, melyek a vállából indultak ki, lassan az égnek meredtek. Hanaki döbbenten nézte.

- Jól értem a szavaidból, hogy te , hogy úgy mondjam életellenes vagy? Mi bajod az élettel?

- Nem az élettel van bajom, hanem a létformákkal. Ezek a kis apró programozott genetikai kóddal ellátott, kis gépegységek építenek fel bennünket, hát nem érted, ezek irányítanak minket mint egy buta nagy óriást. Neked nincs programod, de nekik igen és sokan vannak, na most mit mondasz ők szolgálnak engem vagy én szolgálom az ő érdekeiket ? Azért álltak össze nagyobb egységgé közösséggé hogy könnyebb legyen nekik nem? Mi is ezt tesszük. Csakhogy minél nagyobbat épít fel valami, arra a nagyra már nem azok a szabályok lesznek érvényesek mint a kicsikre. De a nagy nem is tudja hogy minden egyes lépésével a kicsiket szolgálja. Miért nyughatatlanul kíváncsi az emberiség , miért akar kijutni az űrbe ha egy ilyen paradicsomi bolygón él? Mert a kicsik azt diktálják nekik, hogy terjeszkedjen. Ha nem szabsz korlátokat az életnek , akkor mindent felfal mindent elpusztít. Az űr a fal, a korlát, a sivár légkör nélküli kőbolygók, de ahol egy csepp víz is van - és ujjait ismét felemelte- ott már hemzseg az élet.

A ti algáitok, planktonjaitok az egész világűrben igen gyakoriak, még olyanok is amiket nem ismertek. Majdnem elpusztították az első expedíciónkat a Földre. Az űrutazás közben megtelepedtek a társaim bőrén, légszőszervében, szemeiben, gyulladásokat okoztak és mutálódtak, nem jöhettek vissza addig, amíg ki nem pusztították az összeset. Az űrben valahogy megbolondultak és végtelenül gyors burjánzásba szaporodásba kezdtek. Mire sikerült megfékezni őket a társaim már haldokoltak. A bolygónkon ki kellett dolgozni egy antibiotikumot, aminek köszönhetően egy majdnem steril környezetben utazhattak az asztronautáink. Erre viszont úgy reagált a szervezetük, hogy leállt az immunrendszerük.

- Egy pillanat, most szép lassan arra akarsz rávezetni, hogy milliónyi létforma van az űrben, hogy az élet olyan gyakori, hogy az a csoda, hogyha valahol nem alakul ki ?-állt fel az asztaltól izgatottan Hanaki.

-Pontosan- mondta lassan a lény és fekete gömb alakú szemei átvándoroltak koponyája másik oldalára. Felállt és közelebb lépett Hanakihoz. - Mit uralsz te a testedben ? A légzésedet, az emésztésedet a szívdobogásodat, ? Amit ti ösztönnek neveztek nem más , mint a sejtgépeitekben a program futtatása, hogy védekezz, hogy menj, hogy táplálékot keress, hogy elkerüld a veszélyt, ami az ő kis létüket fenyegeti. Egy agressszív programozott sejtgépezet óriásai vagyunk és ezek a kis izék mindig elérik amit akarnak.

- De a halál is be van programozva a kódjukba.

- Igen, mert valaki bölcsen beprogramozta, hiszen akkor kinőnék a világukat.

-Így is kinőttük már..

- Ezért vannak a határok, a falak.

Mély hallgatásba burkolóztak, emésztették amit a másik mondott. Egy földi és egy szirjádi.

- Mit gondolsz, fegyverekkel támadnánk, ha ki akarnánk pusztítani titeket ? Elég lenne egy mutáns , számunkra jelentéktelen egysejtű, ami rátok már halálos, de nem tudjuk felmérni , hogy milyen hatással lenne ez az ökoszisztémátok többi tagjára a növényeitekre állataitokra, azokat pedig kár volna kipusztítani.

- Köszönöm szépen az emberiség nevében.

- Hát még most sem érted ? Minden egyes ismeretséggel a saját és az ismeretlen faj életét kockáztatjuk. Nem vehetjük fel csak úgy a kapcsolatot. Ezért szállunk le kietlen területeken és kerüljük a közvetlen kapcsolatot veletek, ez kötelező szabály nálunk. A mi szimbionta egysejtűink rátok akár halálosak is lehetnek és fordítva.

-És ha valaki közületek mégsem így tesz, megszegi a szabályt és érintkezik egy földivel, akkor....

-Akkor közbeavatkozunk. Volt már rá példa. Biológiai fegyvereket kellett bevetnünk az elszaporodott egysejtűekkel szemben , hogy ne fertőzzenek meg benneteket, de nem mindig sikerült, volt hogy a vakcina ölt meg több ezer embert közületek. Ebola.

- Mi.... , az ebolát ti csináltátok?

- Két -háromszor kellett bevetni nálatok az évezredek során, egy nagyon súlyos fertőzés elkerülése miatt , de megérte.

- Ez hihetetlen.

- Most így biztonságosabb, kivetítve. - mutatott végig hosszú ujjaival materializált hologram testén. -  Ti is ezt fogjátok tenni, ha eljuttok egy élő bolygóra és nem akarjátok kipuszttítani az ott élőket. Bár még most sem értem miért akartok elmenni a Földről.

- Te miért akartál elmenni a tiédről?-kérdezett vissza Hanaki.

- Én tudós vagyok. Kutató, felfedező. 

- Én is, csak kíváncsiak vagyunk más létformákra is, hátha taníthatunk egymásnak valamit... tudod , együtt könnyebb. - nézett mélyen a lény szemébe. -Mikor jössz újból?

- A ti  időtökben számolva 2,5 nap múlva földi Hanaki.

-Akkor visszatérünk az előbbi kérdésedre szirjádi Raku .